Fárad A Karja A Katonának Songtext / Lyric

Egyedül feksem az ágyamon

A takaró alatt a félsemű kobrát nógatom

A hidegben össement a pistolyom

Hogy be ne rozsdáljon, minden nap kipolírozom

Az ember sorsa a kezében

Véget érnek egy zsebkendőben az emlékek

Egy sárga folt lett a pendelyen

A bohócom ross volt, hát elverem

Magányban telnek el a hónapok

Csattog a körlet, mert körbejárnak a sexlapok

Ballal nem olyan ross, de jobbal jobb

Te messe vagy, s én hiányod kézzel pótolom



Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!

Fárad a karja a katonának, fárad a karja!