Sprint Songtext / Lyric

Elértél végül gyűrött kézfejedig:

fáradt-kék vénák, kihalt futópálya.

Megvártad: ma is múltad következik.

Megint a jövőt hagytad utoljára.



Visszafelé jössz már, ha ennél messzebb...

A kanyarban gyér fű, vérpiros padok.

A lomha szíverekben salak serceg.

Lám, körbeértél... megint ugyanott.



Lassíts, az embert úgyis utolérik

gáncsoló sorsok, könyöklő holnapok!

Ne kapkodj, ne vágj fel, lefutod végig!

Szép ez a ny, szép és vontatott.






Lábad nyomán fürge falevél sprintel.

Szél duruzsol csak, hűvös, halk zene.

Tudd, hogy ha volt is cél, ma már nincsen.

Húzd meg a végét, hajrázz, halj bele!



Nem látok temetőt, nincs hol hajtanom fejet,

mégis nézte egyik szemem a sírt, a másik a nevet. x4



Csalódások pehelysúlyú ballasztja -

némán szólva bennem magát hallgatja.

A szép zsák egyetlen tele tükörre miért legyen?

Siketségem hozza balanszba a mérlegem.



Legyen csak egy, aki nem mérlegbe hisz.

Nyelvem vitorlám. Veled minden szó előrevisz.

Eszköz nem kell, hisz súlyunkból minden egy.

Az eltávolodás: visz a kár mindig közelebb.



Így mikor megállunk forró lábakon a víz felett

- feloldja tömegvonzását a tisztelet.

Most láttad először, minden vonását ismered;

szintén Zen észjárását lesik meg az istenek.