5 Terem Songtext / Lyric

a nyári űr ma díszdoboznyi bonbon

rumos, diós, kering a sok planéta

hegyekben áll a tejnugát a Holdon

zsebembe szárad édes olvadéka

de holmi krémre, mondd babám, ki gondol

e gejl, cukorkagyári hordalékra

te vagy, kiért ma fájva fáj a gyomrom

savaktól ég, akár az égi szféra

legyél csokimba málna-grannulátum

leszek csigádba jó fahéj, igérem

s ha jő papírod oldalán a dátum

mi majd bután kacagva, kéz a kézben

akár egy-egy falatka, föl-le járunk

a zord idő metál-protézisében






(Saiid)

Aki minden nap megújítja a teremtés művét,

így zengeti meg a szürkét - a nagy bűvész. Az élet-hű lét

engedi, hogy minket a hangok majd elpakolnak,

nem gondolja magát a szónál nagyobbnak.

Nem lesz se mondat, se Nagykönyv,

csak pár hang, pergő-lábdobra belsőt rászórva

csenget egyet-kettőt álmomba.

Zen-élő legenda az erdő szélén. Ősz lévén:

a leveleink párokba, mi meg szó nélkül a sok felhőt

számolva megyünk első számokra -

remélem felnőttem (a) számodra.



(Ref)



(Zeek)

Ahogy zakatol a látomásom, úgy váltom

alatta láma-szinten máson töröm magam,

túl lágy az ásatásom.

Asitok rátok barátom

a vakításotok nem kel(l)-me' nem bársony

se bordó, se bardo

se toldó, se tartó...

Én meg tarsolyba kaptam a társam

a másom varázsát tartom alássan

mert a magány bárhány színes öltővel sakkozhat

marad minden évszak matt,

nem használnak menekvő fényes szavak-

katt... és rádéjszakadt...



(Sena)



szikla pereméről szívdobbantva, magasan szállva húznak

mély, alattam a sötétség szája tátva

szívem motorjának belső robbanása

billentyűim dobolnának

nem gondolhatok másra:

hullámaim csókolják az eget

szárnycsapással, napom ráadása

forró napom szép áldása

minden felhő szemében a lelkem két szép mása

ébrenlét, elem, levegő, lebegek

lelked látva.